Színek története

A színek évezredek óta segítségünkre vannak gondolataink és az érzéseink kifejezésében. Jelentéseikkel annyira összekapcsolódtak, hogy észre sem vesszük a mindennapi használatukat. Ha gyászolunk önkéntelenül feketébe öltözünk; azt mondjuk vörös a dühtől, szürke életet él, zöldfülű.

Megkülönböztetünk fehér és fekete mágiát…stb. Elgondolkodtál e már azon miért öltözik a pápa lila, a buddhisták narancssárgába, miért tartanak a bikaviadalokon vörös leplet a bika elé, miért fekete az ördög, és miért fehér a menyasszony ruhája, mit jelentenek a színek?

 
Az ősi egyiptomiak mágikus szerepet tulajdonítottak a színeknek. Minden alkalommal, amikor az Ozirisz csillagkép megjelent Egyiptomban, a Nílus megáradt, a táj pedig kizöldült. Oziriszt, mint a leghatalmasabbat magasztalták, a nagy zöld férfiistent, aki a termékenységért felelős.

Ugyanakkor a hála és az újjászületés fekete istene is, aki áldozati ajándékul csak a fekete bikát fogadta el. Gyilkos fivére Seth vörös hajú, és vörös szemű volt, úgy tartották a vörös szerencsétlenséget hoz. Az egyiptomiak legmágikusabb színei ezért az anyaföldet jelentő fekete, terméketlen sivatagot jelentő vörös, növekedést jelképező zöld, és a fényt szimbolizáló fehér volt.

Már a régi virágzó magas kultúrákban bolygókat és isteneket társítottak a színekhez. Az ég változásából következtettek a föld eseményének bekövetkezésére, ha a Nap izzó vörös hamarosan meghal egy király- mondták. A sárgát, aranyat, vöröset, fehéret pozitív, míg a zöldet, kéket, feketét negatív kisugárzásúnak tartották.

 
A szent sátor- a hol Mózes és Jehova találkozott- függönyei négy színben pompáztak: fehér, vörös, kék, narancssárga.

 
Az antik görögök és a rómaiak a színek keletkezéséről filozofáltak. A vörös a tűz színe, a fehér a vízé, fekete a földdé, sárga a levegőé- mondták. Platón ebből a négy alapszínből származtat kilenc másikat. Kialakult a színek rangsora: rabszolgák szürkét, szolgálók sárgát hordtak, mert a vörös és a fehér az uralkodó osztály színe volt.

Az előkelő rómaiak fehér tógát viseltek vörös szegéllyel, az előkelő nők pallájának színe a vöröstől a zöldig terjedt. Az emberi temperamentum négy osztályba sorolása is antik eredetű, Galénosz, a Kr. e. I. században élt orvostól származik: a kolerikus a görög chole, epe szóból ered, és sárga színű, a szangvinikus a latin sanquis vér szóból ered, és vörös színű; a flegmatikus a görög phlegma, váladék, nyák szó származéka; és fehér; a görög melasz, fekete és chole, epe szóösszetételből származik a melankólikus elnevezés és ez fekete színű. Ezekhez az embertípusokhoz bolygókat, évszakokat, elemeket és testrészeket kapcsoltak.

 
A kabala felső, szellemi háromszöge, amely az isteni teremtés teremtő és befogadó mozzanatát képviseli, vagy elnyeli a fényt, vagy visszanyeri. Majd a lélek világában jelenik meg a három fő szín és ebből következően a kevert színek.

Ugyanakkor a kabalisták foglalkoztak a fény-szín-sötétség hármas egységével. A szín: híd a fény és a sötétség között, ahogyan a lélek, a szellem és a test között. A későbbi kabalisták színek tulajdonságainak ismeretében ezt állítják: a legalacsonyabb rezgésfokon lévő szín a sűrű vörös, így a test jelképe, a legvilágosabb sárga a szellemé, a kék pedig a léleké.

 
A keresztények a fehér színt az ártatlanság jelképének tartották, ez a magyarázata amiért a gyerekeket és a szüzeket fehér ruhában és koporsóban temették el, és amiért a menyasszonyi ruha fehér.

A Biblia alapján öt színt emeltek ki:

Krisztus mindent megtisztító fehér fényét, ami a tisztaságot, ártatlanságot jelképezi.

A fekete a reménytelenség, a fénytelenség színeként a halotti szertartások és a nagypéntek színe.

A vörös Krisztus vérének és szeretetének, önfeláldozásának jelképe, így pünkösdkor kerül előtérbe.

A zöld a remény jelképe, a keresztségnél használják.

Az ötödik a lila a vezeklő ember s a korona csakra színe. 

A középkorban leggyakrabban a következő hét színt használták: vörös, kék, zöld, sárga, barna, fehér, fekete. Csak a tizennegyedik század közepétől veszítik el a színek a rangbéli szerepüket, jön divatba a szürke, az alsóbb osztályok pedig színesen kezdenek öltözni. A középkorban a fehérhez kapcsolták a hétfőt, a Holdat, a Rák jegyét; vöröshöz a keddet, Marsot és a Kost, Skorpió jegyét; szerdához a szürkét, Merkurt, Szűz és Ikrek jegyét, csütörtök kék színt kapott, a Jupiter, Nyilas és a Halak tartozott hozzá; a péntek zöld színű volt, a Vénusz uralta a Bika és a Mérleg kapcsolódott hozzá; szombat fekete, Szaturnusz, Vízöntő és a Bak csillagjegy tartozott ide; vasárnaphoz pedig a sárgát, Napot és az Oroszlán jegyet rendelték 

A kínaiaknál a színek jelentése filozófiai gyökerekből táplálkozik. Már az ősi kínaiak színekkel ruházták fel az égtájakat: így Észak volt a fekete teknős, hozzá tartozott a Merkur, a víz elem és a sós viz; Kelet a zöld sárkány, Jupiter képviselője, a fa elem és a savanyú íz; Dél a vörös madár, a Mars bolygó, a tűz elem és a keserű íz; Nyugat a fehér tigris, a vénusz, a fém és az erős íz. A középpontban álló Föld elem sárga színt kapott, bolygólya a Szaturnusz, íze az édes. A fekete a téli erő őselve, a bölcsesség erénye; a zöld a tavaszi bimbózásé, a józanság erénye; a sárga az átmeneti renddé, a hűség erénye, a vörös a fénylő nyáré, a tisztesség erénye, az ősz színe fehér, a rombolás őselve, az igazság erénye, így érthető miért gyászolnak a kíniak fehérben. 

A hinduk színes testekbe öltöztetik isteneiket. A monda szerint Brahma, a teremtő isten egyszer egy gyönyörű nőt alkotott, és kedvére csodálatos növényeket és állatokat teremtett. Ám Visnu is beleszeretett a hölgybe, ezért megszépítette a teremtményeket, de Síva a pusztító, aki ugyancsak szerelmes lett mindent szétrombolt. Így aztán Brahma a szépséges hölgyet felhővé változtatta, de hogy felismerhető legyen, mindegyik isten saját színét lehelte a felhőnőre. Brahma kéket, Visnu sárgát, Síva vöröset. A csillogó szépséget végül Brahma, a Teremtő feloldotta, és mesés opállá változtatta. 

Megfigyelhető, hogy Krisna dhótija is általában sáfránysárga, hiszen ez a szín jelképezi a tökéletességet. Rudra, aki Brahma lángoló haragjából született, és akiből Síva megtisztult, lénye kialakult vörös színű, jelképezve a rombolást. A Siva oldalán álló fekete istennő, Kali (szanszkritül feketét jelent) a kozmikus pusztító erőt szimbolizálja. A tűz istene, Agni vörös, míg a víz istene Varuna sötétkék; Jáma a halálisten zöld testű és vörös ruházatú; a szél istenének Vajunak teste fehér, öltözete színes, a Nap istenének Szurjának teste szintén fehér ruházata vörös; Indrának a Mennyek istenének a teste fehér. A buddhisták narancssárga ruhája, akárcsak Krisnának sáfránysárga öltözete tökéletesség és az önuralom jelképe. Az indiaiak is színeket kapcsoltak az öt elemhez: az éter fekete, a levegő kék, tűz vörös, a föld sárga, a víz fehér. 

Newton egy prizma segítségével megállapította, hogy a fehér fény a szivárvány minden színét magában foglalja (vörös, narancs, sárga, zöld, ibolya). Később Einstein bizonyította a fény hullámtermészetét. Ez a felfedezés segítséget ad a drágakövek színszóró képességének számszerű meghatározásához, ami a vörös és az ibolya törésmutatója közti távolságot fejezi ki.

 
Száz évvel Newton után Goethe megalkotta a színcsillagát. Szerinte e fény megtestesítője a sárga, a sötété a kék, a vörös pedig közöttük helyezkedik el. Felfelé mutató egyenlő oldalú háromszögének csúcsa így vörös lesz, bal oldali sarka kék, jobb oldali sárga. Ez a tiszta szögek háromszöge. Ha a szemben elhelyezkedő színeket egyenlő arányban keverjük létrehozzuk a kevert színek első rendjét: a vörös és a kék adja a lilát, a kék és a sárga adja a zöldet, a sárga és a vörös a narancssárgát. Így jön létre a geothei hatrészes színkör. Az egymással szemben elhelyezkedő színek a komplementer (kiegészítő) színek, ellenkező hatásúak. A Jang a világosság megtestesítője, a meleg az aktivitás, a Nap, a fény, a férfi jelképe. Az idetartozó meleg színek a geothei színkör jobb oldalán helyezkednek el: sárga, narancs, vörös. Jin a sötétség, a Hold képviselője, a passzív női oldal, a lakat, a vizet jeleníti meg, az ide tartozó hideg színek a geothei színkör bal oldalán találhatók. Zöld, kék, ibolya. 

A mai pszichológia is felhasználja a Galénosz felosztását az emberi vérmérsékletről, de változtatott a hozzá kapcsolt színeken. Általában a legtöbb ember kevert típusú. A kolerikus típus a hamar dühbe guruló, túlzott reakciójú, akinek a vére izzik, öntudatos, aktív, az antik időkben azt mondták, meleg és száraz természetű, vörös. A szangvinikus, a jószívű barátságos, nyílt, optimista, néha ellentmondásos, sokszor elhamarkodottan válaszol, amit az antik időkbe úgy fejeztek ki, hogy meleg és nedves természetű, sárga.

A flegmatikus típus, a túlságosan földhöz ragadt, egyhangú, lomha, materialista beállítottságú, az ókoriak szerint nedves és hideg természetű. A melankolikus típusú ember befelé forduló, visszahúzódó, komoly, gyakran depressziós lesz, az antikok szerit száraz és hideg természetű, sötétkék. Max Lüscher, svájci pszichológus szerint e négy szín az emberi életünkben önértékelésünk négy alapvető képviselője. A vörös az izgatottságot okozó, aktivizáló, önbizalmat adó. Segítségével megtanulunk hinni, bízni önmagunk erejében. A sárga oldottságot tükröz, a változatos viselkedést biztosítja, segítségével megvalósítjuk önmagunkat. A zöld elősegíti az állhatatos viselkedést, biztosítja az önbecsülésünket. A kék a megnyugtató, a megelégedést kiváltó szín, általa megtaláljuk helyünket a világban.

 
Láttuk, hogy a történelem folyamán az egyes színeket gyakran eltérő jelentésekkel ruházták fel, mégis mindenkor jelentős szerephez jutottak. Már Egyiptomban összekapcsolták a színeket és a horoszkóp jegyeit, a héber ábécé huszonkét betűjéhez huszonkét színt kapcsoltak, az alkimisták a kémiai folyamataikat színekkel jelezték; a Golden Dawn rendjének rózsakeresztje is különböző színeket egyesít magában jelképezve a különböző elemeket.

Napjainkban ismét kezdjük felfedezni a színek igazi jelentőségét, érezzük, hogy nem csak a testünkre, a lelkünkre és a szellemünkre hatnak, hanem betekintenek általunk a gondjainkba, felhasználhatjuk őket önmagunk megismeréséhez, erejüket segítségül hívhatjuk a gyógyításhoz. A színek gyógyító rezgését felhasználja az aurasoma, a szín akupunktúra is, s te magad is alkalmazhatod a köveken keresztül, vagy az egyszerű színmeditációnál. És ne feledjük mi magunk is színek, vagyis energia vagyunk, érzelmeinket, gondolatainkat, egész lényünket az aurák színeibe tároljuk. 

A kövek színeikkel hatnak a csakrákra, az adott követ az azonos színű csakrához kapcsoljuk, pl: zöld kövek a szívcsakrához tartoznak. Ne feledjük, hogy a kövek kristályrendszereiken, kémiai alkotóikon és egyedi rezgésükön keresztül is hatnak, így egy kő nem csak egy csakrán át fejti ki hatását.

<a href="http://www.startolj.hu" target="_blank"><img src="http://www.startolj.hu/banner/startolj.gif" width="103" height="32" alt="STARTOLJ, domain név, webhosting, szexshop, zászló, videomegfigyelés, kamera" border="0"></a> 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Színek története
Színek: a fehér - © 2008 - 2012 - szinekfeher.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: